Fejedelmi invitálások
Már az őskori barlangrajzokon is felfedezhetők az első ceremóniára szóló invitálások, ám jóval később keletkeztek az első nyomtatott meghívók. Persze, a nyomtatást már a középkor végén feltalálták, de az esküvői meghívó fogalmát a 17. század elejéig nem ismerték. A meghívások rendszerint szóban történtek, amelynek nagyon prózai oka volt. Sokan ugyanis – a közoktatás széleskörű elterjedéséig – egyáltalán nem tudtak olvasni, így az eseménnyel kapcsolatos tudnivalókat a falu kisbírójának kellett kihirdetni.
Természetesen mindez nem vonatkozott a nemesi és királyi családokra. Itt komoly presztízsnek számított, hogy kézzel írott esküvői meghívót küldjenek. A fejedelmi invitálásokat szerzetesek készítették, akik híresek voltak a szép írásukról.
A kolostorokban élő barátok gyöngybetűit nagy becsben tartották. Azok a családok, akik megengedhették maguknak, nívós kalligráfiát is tartalmazó meghívókat készíttettek. Sokszor a családi címer (is) szerepelt az invitáláson. Ami nem csak szebbé tette az esküvői meghívót, hanem további funkcióval is bírt. A tekintélyét sugárzó jelkép ugyanis azonosítani tudta magát a családot, így a meghívottak egyszerre az esküvő helyszínéről is tudomást szerezhettek. Ami főként azoknál – az alacsonyabb sorból származó – meghívottaknál bizonyult hasznosnak, akik kevéssé értettek a betűvetés tudományához. Már amennyiben a nemesi származásúak úgy vélték, hogy a jobbágyukat is szívesen látnák e jeles közösségi eseményen.
.jpg)
Egy darabka papír története
Az esküvői meghívók történetének érdekes szelete a benne található papír zsebkendő. Ezen tradíció a meghívó épségének megóvása miatt alakult ki.Már a korai időkben készült invitáláson találhatunk fémgravírozást, hiszen magát az eljárást az 1600-as években feltalálták. Mivel az elkészült finom mestermunka könnyen bepiszkolódhatott volna, ezért ennek megakadályozására egy kis darab papírt helyeztek a meghívó és a boríték közé. A papír zsebkendő hagyományát pedig megőrizték a századok, így adva tovább azt az utókornak..
A dupla boríték históriája
Ha már az esküvői meghívók védelménél tartottunk, akkor létezik egy másik ehhez kapcsolódó, régóta dívó szokás is: a dupla boríték. Tény, hogy a 20. század előtt a postai szolgáltatások nem igazán voltak megbízhatóak, sőt egyes területeken nem is léteztek. Az esküvői meghívó biztos célba jutását így kizárólag az garantálhatta, hogyha a nemesi család egy alkalmazottja maga vitte el a címzettekhez az invitálást.
Mivel a küldemények közül, számos lóháton utazott, így az azt tartalmazó boríték nem a legtisztább állapotban érkezett volna meg a címzetthez. A dupla boríték viszont meg tudta védeni a meghívót, valamint a belső borítékot is. Természetesen, miután a futár elérte a célját, és átadta a meghívást a komornyiknak vagy szobalánynak, az alkalmazott csak a külső boríték eltávolítása után továbbította az invitálást a ház urának vagy úrnőjének.
Ahogyan láthattuk, számos, az invitálással kapcsolatos tradíció ered az elmúlt korokból, amelyek többé-kevésbé a gépekkel készített esküvői meghívók világában is fennmaradtak. Egyes esküvői meghívókban így ma is megtalálhatók azok a jellegzetességek, amelyeket a hagyományok, századokkal ezelőtt kialakítottak.